Máté Roland televíziós, újságíró életét fenekestül felforgatta egy péntek esti buli.
 
A tragédia előszele volt, amikor Roli kiment a mosdóba és ott összeesett: "Hajnali két óra körül...kezdetét vette az új életem...ez volt az utolsó este, amikor még két lábam volt..."
 
Minden előzmény nélkül egy szórakozóhelyen lett rosszul tavaly nyár végén, a szegedi televíziós férfin egy éjszakai buli után kellett elvégezni az életmentő műtétet. Szerinte vannak ennél nagyobb problémák is a világon, és azt vallja, úgy kell élni, hogy semmit se vegyünk természetesnek.
 
Idén június 1-re tűzte ki a célt – ha táncolni még nem is – de szeretne már műlábon járni és sétálni.
 
Az éjszakán, amikor Roli rosszul lett, azt hitte, az italába tettek valamit. A mosdóban elsötétült számára a világ, szenvedett, nem tudta, hol van: "Kérdezgetem magamtól, mi történik velem? Faltól falig esek-kelek, beverem a fejem egy nagy tükörbe és csak a falak tartanak meg... tudom, hogy ez nem normális, hogy nem vagyok részeg".
 
Azt hitte, elmúlik a zsibbadás, de később sem szűnt meg a gyötrő érzés. Mire kórházba került, az orvosok azt közölték vele: ha nem vágják le a bal lábát, nem tudják megmenteni az életét, mert egy vérrög tart a szíve felé.
 
Kitoltak a folyosóra, vittek a műtőbe… csak anyukám arca van előttem, ahogy hulltak a könnyei és én mondtam neki: jajj, anyu, ne csináld már ezt, bevisznek... holnap jót nevetünk az egészen. Eszembe nem jutott, hogy... még lesz két műtét és... hamarosan felteszik a kérdést hogy az életem vagy a lábam...
 
Az edzőim erősítenek, ha megérkezik a lábam, szeretném tudni használni is. Ami biztos, hogy lábra állok, a kérdés, hogy tartható-e a júniusi céldátum – jegyezte meg.
 
Roland olyannyira nem adta fel, hogy a munkába is visszatért: vezetett egy országos szépségversenyt és több szórakoztató műsort, illetve jótékonysági rendezvényt is levezényelt azóta a kerekesszékből.
 
 
Egyre több helyre hívják vendégként is, nemrég például egy női klubban járt, és motivációs tréningek megtartására is felkérték. Élvezi ezeket az eseményeket, elmeséli a saját történetét, kérdezni is lehet tőle, így ezek szerinte valójában beszélgetések, nem pedig tréningek. 
 
Szeretne minél előbb visszatérni a képernyőre, addig is elindított egy saját Facebook-oldalt Egy pillanat- Az élet lábatlankodása címmel, ahova rendszeresen publikál.
 
 
"Nem akarok sok lenni, nem szeretek villogni. Mindig elmondom, hogy nem az enyém a világ legnagyobb problémája, vannak éhező, rákos, beteg emberek a világban. Nem azért indítottam a blogot, hogy sajnáltassam magamat, hanem, hogy erőt adjak másoknak, akik hasonló gondokkal küzdenek. Rengeteg hasonlóan járt ember írt nekem arról, hogy tetszik neki a pozitív hozzáállás és energiát merít belőle. Amit alig akartam elhinni, hogy valaki azért ment újra emberek közé, mert olvasta az írásaimat" – tette hozzá.
 
Roland az édesanyjának köszönheti a legtöbbet, amióta megtörtént a baj, mindig mellette van. A családjának és a barátainak is hálás, akikkel ugyanúgy elmegy házibulikba vagy egy jót enni éttermekbe. Az augusztusi amputáció óta megváltozott az értékrendje, sok apróságnak örül, ami más számára a mindennapok része. Szerinte érdemes úgy élni az életet, hogy semmi jót ne vegyünk természetesnek.
 

Érdekességek


loading...
loading...